E faj inkább a nyári hónapokban élénk, azonban ilyenkor se nagyon kerül szemünk elé, hiszen a fenék, az iszap közelében tartózkodik, ritkán jön a felszíni rétegekbe. Európa középső és déli tájain szinte mindenütt honos, Magyarországon is gyakori, Angliában is él, Skandinávia területéről, valamint Észak-Skóciából azonban hiányzik.
A kisebb-nagyobb tavak, lassú folyású folyók, holtágak hala, a termékeny, gazdag élővilágot rejtő, növényekkel benőtt vizekben érzi igazán jól magát. Magyarországon viszonylag gyorsan fejlődik, a Velencei-tóban vagy a Soroksági-Dunában, ahol lágy iszap borítja a víz fenekét, s benne nyüzsögnek a rovarlárvák, férgek. A pontynál jobban tűri az alacsony oxigénszintet, az erősen iszapos vízben is megél. Egyes megfigyelések szerint a kissé sós, szikes vagy félsós vizeket is jól tűri. A vízből kiemelve is hosszú ideig életben marad, kicsiny edényben is szállítható. Idegen vizekben való megtelepítése tehát nem okoz nehézséget.
A compó könnyen felismerhető, erősen különbözik a többi pontyfélétől. Hátának sötét olajzöldje a test oldalán aranyszínre halványodik, hasa narancssárga. Testét dús nyálkaréteg borítja, ezernyi pikkelye oly apró, hogy határuk elmosódik, így a compó pikkelytelennek tűnik. Vöröses szeme kicsiny, , egyesek szerint disznószerű. Szájának szegletein egy-egy bajusz van. A compó úszói igen jellegzetesek, nagyok, erőteljesek és kerekítettek. E fej hímje és nősténye szemmel láthatóan különbözik. A hím has-úszójának elülső sugarai megvastagodottak, has-úszója nagyobb mint a nőstényé.
A téli fagyok beköszöntével a compó szinte eltűnik a vizekből, beássa magát a fenék iszapjába, s a téli álomhoz hasonló állapotban tölti a telet. Kora tavasszal, ha napos és enyhe az idő, alkalmi kirándulásokat tesz, ilyenkor azonban ritkán akad horogra. Csak májusban élénkül fel igazán, ilyenkor kisebb rajokban indul iszapban turkálva táplálékot keresni.
A compó ívása időjárástól függően júniustól júliusig tarthat. A nősténynek sok ikrája van. A ragadós ikra rátapad a vízinövényekre, majd meglehetősen gyorsan kel ki belőle a halivadék. A compó ivadékok hamarosan népes rajokba verődve járnak moszatokból, parányi planktoni állatkákból álló táplálékuk után. A kifejlett compó sok gerinctelen víziállatot, iszapban élő rovarlárvát fogyaszt, de különös előszeretettel keresi a kisebb kagylókat és vízicsigákat.
E faj lassú növekedésű, de hosszú életű.
Számos legenda, vagy inkább babona szerint a compó nyálkája gyógyító hatású. Régi angol horgászkönyvekben azt olvashatjuk, hogy a compó a halak, így pl. a csuka orvosa! A régi görög és római szerzők szerint a compó nyálkája orvosság.
A compónak aranyszínű változata is van, melyet kerti tavakban tartanak. A múlt század végén, feltehetően Németországból, az angliai kertekben is megjelent. E hal pikkelyei aranyszínűek, a hal testét szabálytalanul elhelyezkedő barna foltok tarkítják. Mivel a többi compóhoz hasonlóan szinte mindig a víz fenekének közelében tartózkodik, e változat nem lett igazán népszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése