Hazánkban a legfontosabb és legismertebb hal. A pontyfélék közül ez a legnagyobbra növő faj. Nyugat-Európa jelentős részébe mesterségesen telepítették, húsa az ünnepi lakomák és a böjtös ételek nélkülözhetetlen kelléke. Angliában az irodalmi adatok szerint a 13. században már horgászták. A ponty igazi hazája a Távol-Kelet, már sok évszázada szaporítják.
Csak a fiatal verődik rajokba. Az idősebb példányok, különösen a nagyobbak, magányosan járnak. A ponty a dús növényzetű, lassú folyású folyókat, de talán még inkább a kisebb-nagyobb tavakat kedveli. Igen jól tűri a az alacsony oxigén szintet, így azután jól megvan a kisebb tavakban, de még az öntözést szolgáló csatornákban is. Különösen jól érzi magát ott,
ahol iszapos a mederfenék, mivel szívesen turkál a rovarlárvákból, férgekből álló tápláléka után. A gazdag élővilágot rejtő, gyorsan felmelegedő vizekben hamar méretesre fejlődik. Európa északabbi országaiban előszeretettel húzódnak az erőművek által kibocsátott meleg vízhez.
A ponty eredeti, vadon élő formája a vadponty, meglehetősen alacsony hátú, ezért ˝nyurga ponty˝- nak is nevezik. Testét beborítják a pikkelyek. A pontyot a tógazdaságokban mesterségesen szaporítják, amihez mindig a megfelelő példányokat válogatják ki. A nemesített ponty magasabb hátú, így több a hús rajta. Másrészt a pikkelye, olykor csak a hátvonal hosszában sorakoznak. A meglévő pikkelyek nagyok, ezért az ilyet tükörpontynak nevezik. A bőrpontynak nevezett változatnak egyáltalán nincs pikkelye. Halas vizeinkbe mesterségesen szaporított fiatal pontyokat helyeznek ki, ezek akadnak a horgászok horgára.
A ponty felső ajkán két, bajusznak nevezett húsos nyúlvány van, egy-egy pedig a porcos-ruganyos száj sarkában helyezkedik el. Az úszók erősek. A pontynak sok változata van, s ezek színe meglehetősen változatos. A közönséges ponty (vadponty) háta bíbor árnyalatú, az oldala aranyló, hasa sárgásfehér, halvány. A tükörponty, a bőrponty, valamint a különböző nemesített változatok nem ilyen színesek.
A pontyok június meleg napjaiban ívnak a sekély, hínáros vizekben. A nőstény igen sok ikrát hullat. Az ivadék egy hét után kel ki, és nem sokkal ezután megkezdi a kerekesférgek, alsórendű rákok után való vadászatoz. Gyorsan növekednek, őszre az egynyaras példányok elérik a 10 cm-es hosszúságot. A 3-5 esztendős példányok már ivarérettek, 20 esztendőt vagy még többet is megérhetnek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése