Csuka (Esox lucius)

A csuka egyrészt ügyes, falánk ragadozó, másrészt káros is, hiszen sok halat pusztít.

A természetbúvárok azonban tudják, hogy a csuka az édesvízi halállomány egészségőre, ugyanis elsősorban a beteg, sérült halat kapja el. Így azután, ha a tóban vagy a folyóban elég csuka van, akkor nincs túlszaporulat, nem fertőzik az állományt a beteg halak. A csuka csak a nagyobbacska kishalakat kapja el. Így azután nem okoz akkora kárt, mint a pisztráng, mely tömegesen falja fel más halfajok ikráját, halivadékát.

Az Európai vizekben csak egyetlen csukafaj él, amely közeli rokona az Ázsia és Amerika területén élő csukafajoknak.

A csuka szinte mozdulatlanul les a kiszemelt prédára. Páros úszói gyengék, de ezek amúgy is csak kormányzásra valók, torpedó alakú teste, izmos törzse és farkúszója vall erőre.
A fej - a törzshöz viszonyítva - nagy, az alsó állkapocs megnyúltabb mint a felső. A csuka állkapcsában sok fog ül, ezek közül a nagyok a zsákmány megragadására valók. A felső állkapocsban, de főként a szájpadláson sűrűn ülő apró fogakkal tartja fogva a zsákmányolt halat, hegyük hátrafelé áll, így a csuka szájából csak a gyomra felé vezet az út. A csuka derékon kapja el a halat, majd úgy fordítja meg, hogy fejjel lefelé nyelhesse el.

A kisebb, 15-25 cm hosszú példányok nem csak halivadékot esznek, hanem minden elérhető kisebb állatkát elkapnak, ami élőhelyükön, az álló- vagy folyóvízben eléjük kerül. Ha a csuka nagyobb és idősebb lesz, elsősorban halat zsákmányol, de elkapja a kétéltűeket is, sok békalárvát és békát eszik. A nagy csukák apró vízi emlősöket, sőt vízimadarak fiataljait is elnyelik. Hazánkban nem sok ilyen méretes csuka akad.

A csukáknál a kannibalizmusa is megfigyelhető, azaz saját fajtársát is lenyeli, ha az nálánál kisebb. Ez a vesztüket is okozhatja, gyakran találtak olyan csukát, melynek szájában - félig elnyelve - akkora csuka volt, mint ő maga. A csukának térlátása van, ami különösen fontos számára, hogy pontosan felmérje, milyen távolságra van tőle kiszemelt áldozata.

Hazai halaink között a csuka násza különösen korai (február vége, március eleje), a kedvelt ívóhelyekre évente visszatérnek. Ilyenkor felkeresi a sekély, sűrű növényes vizeket, gyakran az áradás által elöntött füves területet.
Minden nőstényt több hím - ezek kisebb termetűek - kísér.
A horgászok megfigyelték, hogy a nagyméretű csukák mindig nőstények, a hím ritkán éri el a 4-5 kg-os testsúlyt.

A nőstény hínárra, vízinövényre, füves részekre hullatja ikráit, amelyek - a víz hőmérsékletétől függően - 10-40 nap múltával kelnek ki. A parányi csukalárvák fején ragadós anyagot termelő mirigy van, ezekkel tapadnak a hínárra. Mintegy 10 napon át maradnak így, ennyi idő alatt szívódik fel szikzacskójuk tartalma. Ezalatt már kifejlődnek úszóik és kopoltyúik, elkezdenek úszkálni, s főleg alsórendű rákokra vadásznak.

Sok legenda szól az óriás csukáról, s e történetek nem tartoznak a lehetetlenségek közé. A csuka növekedése ugyanis egyenes arányban áll a táplálékkal. Ha sok a táplálék, a csuka gyorsan nagyra növekszik. Angliában hálóba akadt már 22,7 kg testsúlyú nőstény csuka, melyről a vizsgálat kiderítette, hogy kora mindössze 8 év volt. A halak életkorát többek közt a pikkelyek vagy a garatfog évgyűrűi alapján lehet megállapítani.

Angliában számos tó van, amelyről azt tartják, hogy óriási csuka él vagy élt benne.

Pataki szaibling (Salvelinus fontinalis)

E lazacfaj Európában, sőt Magyarországon is él.
Eredeti hazája Észak-Amerika, értékes húsa miatt sok helyütt meghonosították.

Könnyen felismerhető, ugyanis sötétzöld testén sárga vonalak kanyarognak, s ezek márványos mintázatot adnak. Észak-Amerikában a hegyvidéki hideg vizek lakója, de tűri a melegebb vizeket is.

Ívása a késő őszi és a kora téli hónapokra esik, ilyenkor a tejes színpompás nászruhát ölt.

Pénzes pér (Thymallus thymallus)

Könnyű felismerni, hiszen a trópusi halak között is kevés ilyen szép akad.
Európa északibb tájain mindenütt honos, Magyarországon sem ritka.
E kimondottan kecses, karcsú halacskát ezüstös fényű pikkelyek borítják, oldalain hosszanti
irányban bíborszínűen játszó csíkok húzódnak. E hal legszebb dísze azonban hatalmas, vitorlaszerű házúszója. A frissen fogott pénzes pérnek a szaga a kertekben található kakukkfűre emlékeztet.

E faj főként a pisztrángos vizek lakója. A pisztrángtenyésztők, de a horgászok sem szeretik a pénzes pért, mert úgy tartják, hogy eleszi a táplálékot a jóval értékesebb, de finomabb húsú pisztráng elől. A természetbúvárok ezzel szemben azt állítják, hogy e halat sem kell száműzni a gyors folyású vizekből, ugyanis főként azt a táplálékot hasznosítja, amelyet a pisztráng amúgy sem eszik meg.

A többi pisztrángfélétől eltérően a pénzes pér tavasszal ívik, a nőstény a sekély vízben hullatja ikráját. A természetbúvárok megfigyelték, hogy íváskor a hím - az ikrák megtermékenyítésekor - hatalmas hátúszójával mintegy betakarja a nőstényt.

Úgy látszik, a pénzes pér élelmesebb, mint az azonos élettérben élő pisztráng, mert az ikrákból hamarabb kelnek ki a lárvák, s a halivadék is gyorsabban fejlődik.

Szivárványos pisztráng (Salmo gairdneri)

E faj eredeti hazája Észak-Amerika. Európa vizeibe mesterségesen telepítették be.
Napjainkban kontinensünk sok vizének fontos hala, a sporthorgászok sokra becsülik, a fogyasztásra kerülő példányok jelentős része tógazdaságokból származik.

Magyarország halfaunájának is tagja lett. Mesterségesen szaporítják. Igen értékes faj, ugyanis gyorsabban nő, mint a sebes pisztráng és melegebb vizekben is megél, így a sekélyebb vizű tavak is benépesíthetők vele.
Előszeretettel vadászik a vízben, a víz felszínén élő rovarokra, rovarlárvákra.

E faj kicsiny, színpompás pikkelyei alapján nyerte a nevét.

Sebes pisztráng (Salmo trutta fario)

Pisztrángra horgászni különleges élmény. Hiszen a pisztrángos vizek majd mindig vadregényes tájon vannak, és e halak kifogása ügyességet igényel, mivel keményen harcol. S végül, a pisztráng talán a legfinomabb húsú hal.

A pisztráng az északi féltekén honos, de a világ számos tájára betelepítették. E szép hal azonban igényes a víz minőségére, nem él meg és nem szaporodik akárhol. Mesterségesen szaporítják, az ivadékot előnevelik, csak aztán engedik ki a szabad vízbe. Hazánkban a Bükk hegység vadregényesen szép vidékén, Szilvásvárad környékén, másrészt Lillafüred mellett, Garadnán van pisztrángtelep.

A pisztráng a lazacfélék családjába tartozik, a lazac közeli rokona. Mint a lazacfélék általában, a sebes pisztráng is tiszta, szennyeződéstől mentes, magas oxigéntartalmú vizet igényel. Pisztrángot ma már többé-kevésbé szennyezett vizekben is találunk, igazi életelemét azonban a kristálytiszta vizű patakokban, tavakban találja meg. Szinte mindenki úgy tudja, hogy a sebes pisztráng csak a hegyvidéki patakokban él. Néha a folyók lassúbb folyású, közép szakasz jellegű tájain is előfordul. Északabbi tájakon gyakran a folyók torkolatvidékén is hálóba akadnak lesodródott példányok, ez pedig arra vall, hogy a sebes pisztráng jól tűri a félsós, brakkvizet is.

A legszebb - azaz legnagyobb termetű - pisztrángok a hideg vizű tavakból kerülnek ki. Főként a mészkőhegységek tájairól. A magasabb mésztartalom növeli a vizek termőképességét, az ilyen vizekben több a vízinövény, több a pisztráng kedvelt táplálékának számító gerinces állat. A pisztráng közismerten mohó ragadozó. Fiatal korától vadászik más halak ivadékaira, s tekintve, hogy életének jelentős részét táplálékkereséssel tölti, így elég sok halat pusztít.

A sebes pisztrángnak sok színváltozata van. Többségükre a következő leírás illik: hátuk mély zöldes barna, a test oldalain világosbarna színt láthatunk, hasuk sárgás. Pettyesek. A fekete és piros pettyek a kopoltyúfedőkön és a testen sűrűn helyezkednek el, a farok felé ritkásabbak. a piros foltok sárgásfehérrel keretezettek. Ha kézbe veszünk egy pisztrángot, testét kissé puhának érezzük, míg a lazac húsa és teste merev.

A sebes pisztráng ívása késő ősszel kezdődik, és a következő év első hónapjaiban fejeződik be.
A nőstény hároméves korában ivarérett, a hím már második éves korában szaporíthat. A mélyebb folyókban, tavakban élő pisztrángok ívás idején a gyors folyású patakok sekély vizébe hatolnak. Itt a nőstény kis mélyedést készít - főleg farokúszójának erőteljes csapkodásával - az apró szemű kavicsok között. Ha az ikra megtermékenyül, a nőstény tovább ˝kotor˝ a homokos, kavicsos aljzaton, így fedi be a petéket.
Ha a víz hőmérséklete 6 °C körül van, az ikra nyolc hét múlva kel ki. Az ivadék rejtőzködik, míg felszívódik a szikzacskója, így bizonyos mértékig védve van a ragadozók elől.

A fiatal pisztráng élete első évében ugyanazon a táplálékon él, mint közeli rokona, a lazac. Kicsiny, vízben élő kerekes férgekre, apró rákokra, rovarlárvákra vadászgat.
A kifejlett pisztráng már nemcsak vízben élő állatokkal táplálkozik, hanem a víz színén lévő rovarokra is vadászik. Sőt, a víz fölött repülő rovarok után a vízből is kiugrik. Így vált lehetségessé a pisztráng ˝vizes˝ és ˝száraz˝ legyes horgászata. A pisztráng ugyanis a műlégy után is kap.

A horgász cikkeket árusító boltokban vásárolhatunk tollból, fonalból, fémlemezkéből és szőrből készült műlegyet, melyet a víz színe alatt, vagy éppen a víz színén kell mozgatni, húzni.
A sporthorgászok a műcsalik egész arzenáljával rendelkeznek.

Magyarországon csak néhány hegyvidéki vízben él sebes pisztráng. Az igazi pisztrángos vizek tőlünk északabbra eső tájakon vannak. Hazai horgászaink közül csak kevesen tudják, hogy a pisztrángról és horgászatáról alighanem többet írtak és beszéltek, mint az összes többi édesvízi halról.
Manapság főként a fennmarad lehetőségéről írnak.